A magyar reformkor kezdetét 1830-ra tehetjük.
A reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt. Fiatal éveiben katonatiszti pályán volt.
Széchenyi barátságot kötött Wesselényi Miklóssal, aki Erdély leggazdagabb bárója volt, közösen utazták be Európát, de politikai nézeteik miatt szétváltak.
Utazásai során olyan tapasztalatokat gyűjtött, melyek alapján új megvilágításban kezdte látni Magyarországot.
Úgy érezte, hogy Magyarország el van maradva a környező országokhoz képest. Nem akart elszakadni a Habsburg birodalomtól Magyarország gazdasági és politikai fejletlensége miatt.
1825-ben 1 évi jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémia létrehozására.
gróf Széchenyi István kezdeményezése:
- Az angol clubok mintájára Nemzeti Kaszinót alapított.
- A lótenyésztés és lóversenyzés beindításán is dolgozott.
- A folyókat hajózhatóvá tette (Tisza és a Vaskapu szabályozása)
- Gőzhajózás beindítása.
- Lánchíd felépítése, mely a közteherviselés szimbóluma lett.
(nemesek is fizettek érte)
- Szederfákat ültettetett a selyemhernyók miatt
- Fürdőt alapított
- Utakat építtetett
- Önözést vezette be
A jobbágyfelszabadítást önkéntes örökváltsággal képzelte el, azaz a jobbágy saját magát váltsa meg a földesúrtól.
Széchenyi reformelképzeléseit 1830-ban a Hitel című röpiratában tette közzé.
Később ezt pontosította, részletezte a Világ (1831) és a Stádium (1833) című röpirataiban.
A Stádium 12 pontja
- hitel követelése
- ősiségjog eltörlése
- a kincstár jogának eltörlése kihalás esetén, de az örökösödési illeték bevezetése
- birtokszerzés joga, mindenki vehessen birtokot
- törvény előtti egyenlőség
- saját ügyvéd fogadása
- a törvényhozás és a közigazgatás költségeit a nemesség is fizesse meg birtokai arányában
- infrastruktúra fejlesztése
- monopóliumok, céhek, hatósági árszabás eltörlése
- magyar nyelven történjen a törvénykezés
- magyar helytartótanács irányítson
- nyilvánosság, a törvényhozás és a bírósági tárgyalások nyilvánossága
1840-es évek közepétől a Habsburg birodalom megbízásából Magyarország közlekedését irányítja.
A Batthyányi kormányban közlekedés-közmunkaügyi miniszter volt.
1848. őszén idegösszeroppanást kapott, többször öngyilkos akart lenni, így elmegyógyintézetben kényszergyógykezelték.
