Erőviszonyok átalakulása:
Az erőviszonyok egyre kedvezőtlenebbé váltak a magyarság számára a törökökkel folytatott harcokban.
A Távol-keleti gazdag tartományokat sorban elfoglalta a török, és így kétszeresére nőtt a népessége, oszmán Birodalomnak.
Ezzel a hatalmas erővel, ami az Oszmán Birodalom birtokába volt, semelyik Európai nagyhatalom nem tudott szembe szállni.
Ezzel egy időben a magyar végvári rendszer is romlott, s hanyatlott.
Nem jött be elegendő adó, és így nem tudták fenntartani a végvárakat.
Külpolitika:
II. Ulászló a grófok hatására a Habsburgokhoz közeledik, de nem tudnak segíteni, ráadásképp ellenállást vált ki a nemesektől is.
A Jagelló-korban az uralkodók a béke fenntartására törekedtek, és mindig el tudták érni azt.
Végvári vonalak összeomlása:
I.Szulejmán mikor trónra lépett, Budára követeket küldött, de fogságba ejtették, így Magyarország ellen vonult Szulejmán.
A szultán Szabács ellen indult, majd 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárat. Az ország a Duna mentén nyitottá vált a törökök számára. A török megerősíthette új hadállásait.
II.Lajos hatalom szerzési kísérlete:
II. Lajos szembefordult a rendekkel.
Először a Csehországi, később a magyar bárók ellen indít támadást.
A hatvani országgyűlés leváltja a nádori posztjáról Báthory István, és Werbőczy Istvánt nevezi ki.
A bárók azonban visszaadják Báthory címét a rákosi országgyűlésen.
Mohácsi csata:
Hírt kaptak a török támadásról a főurak, de nem tettek semmi komolyat. A király hadba hívta a nemességet, de csekély szám állt rendelkezésre.
Délnek indultak, de Érden bevárta a későn érkezőket. A hadsereg vezetője Tomori Pál volt, aki 20 ezer fős sereget állított össze nemesekből, zsoldosokból és bandériumokból.
1526-ban Szulejmán elfoglalta délen Péterváradot.
Reményük a nehéz lovasság rohama volt, de nem jött be. 1526-ban Mohácsnál került sor a csatára, de vereséggel zárult.
Politikai veszteség: a király halála, aki menekülés közben belefulladt a Csele-patakba.
Török kivonulás:
A győzelem után Szulejmán Észak felé ment, ellenállással nem találkozott. Budát kirabolták, majd felgyújtották.
A menekülő népet több helyen lemészárolták. Szapolyai János nem merte megtámadni a vonuló törököket.
Polgárháború:
Ferdinánd legyőzte Szapolyait, és Erdélybe majd később Lengyelországba menekült.
Szulejmántól kért segítséget hogy legyőzze, mivel Ferdinánd ellensége volt. Csak alázatot kért a segítségért.
Szulejmán elfoglalta, majd átadta Szapolyainak Budát, majd seregeivel Bécs ellen indult, de kudarcba fulladt. Újabb támadás Bécs ellen 1532-ben.
Kőszegnél azonban fennakadtak és a kőszegiek ellenálltak az ostromnak. 1533-ben szerződést írtak alá . Miszerint a Nyugat Ferdinándé, Erdély pedig Szapolyaié.
Váradi Béke:
Elismerik egymás hatalmát.
A béke értelmében ha meghal Szapolyai, akkor Ferdinándé lesz Magyarország, és esetleges fiú gyermekének hercegi címet biztosít, valamint a Szepességet.
Az ország három részre szakadása:
Szapolyai halála után (1540) a még csecsemő fiát, János Zsigmondot ültetik a trónara. ( A lengyel király lányától Isabellától van a gyermek)
Fráter Györgyöt és Török Bálintot esketik meg a halálos ágyánál. Halálával megváltoztak az erőviszonyok.
Fráter Szulejmántól kért segítséget. 1541-ben szétverték Ferdinánd seregét.
A főurak és Szulejmán sem bíztak a gyerek pozíciójában, így Budán rendezkedtek be, Erdélyt pedig Isabellának és a fiának adták.
Kisérlet az ország egyesítésére:
Buda eleste után Fráter úgy vélte, hogy Ferdinánddal kell szövetkeznie.
A gyalui egyezményben megállapodtak, hogy Isabella és fia lemond a trónról.
1542-ben Ferdinánd Buda ellen támadást indított, de a törökök győztek.
1548-ben 5 évre békét kötöttek.
1551-ben a keleti országrészt átadták a gyalui egyezmény miatt.
Fráter taktikázni próbált és Szulejmán kivégeztette Ferdinánd beleegyezésével 1551. decemberében.
