Előzmények:
Az európaiak kedvelték az ázsiai árucikkeket, pld. selyem, textil festőszerei, keleti ékszerek.
A XV. századra az Atlanti-óceánon keresztül, tengeri összeköttetés jött létre a Földközi-tenger és a Baltikum között.
Az óceánon csak az új, nagy vitorlafelületű, hátsó kormányos hajókkal kravellával lehetett szállítani..
A part mentét elhagyva a nyílt vizeken hajóztak, amit az araboktól korábban átvett iránytű és egy sor, a pontos helymeghatározást szolgáló műszer tett lehetővé.
A reneszánsz nyitottabbá tette az embereket, s az antik műveltség újjászületése révén ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömb alakúnak képzelte.
Új térképek születtek, amelyek a Földet már ennek alapján ábrázolták Toscanelli világtérképe 1474.
Portugál és Spanyol felfedezések
A portugálok, kedvező földrajzi helyzetüket kihasználva, már a XV. század közepétől felfedező utakat indítottak az arany, és a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén.
Átlépték az Egyenlítőt (1471), Bartolomeo Diaz elérte a Jóreménység fokát (1487), és Vasco de Gama Afrika megkerülése után kikötött Indiában (1498).
A portugálok megismerkedtek az arab matematikával, földrajzzal, térképészettel, és csillagászattal.
Tengerész Henrik portugál herceg megfigyelőtornyot, és hajógyárat építtetett, majd visszatérő hajósok tapasztalataiból, térképeket készíttetett.
Az itáliai bankárok szerepet vállaltak a felfedezések támogatásában, a hajózó kapitányok közül többen is Itáliából származtak.
Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába az olasz Kolombusz Kristóf három hajója.
1492. október 12-én kötött ki a Bahama szigeteken.
1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérte Kubát, Puerto Ricot, Panamát és Jamaicát.
Útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen növényeket, és indiánokat hozott.
Kolombusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott.
A felismerésre, hogy új kontinenst fedeztek fel, egy spanyol zászló alatt hajózó olasz tengerész, Amerigo Vespucci jutott.
Amerigo Vespucci Dél-Amerika partjai mentén hajózva elérte a La Plata torkolatát, s azt hitte, hogy elérte a kontinens legdélibb csücskét.
A Föld megkerülésére Magellán vállalkozott 1519-ben.
Célja a fűszertermő szigetek, és az Európa közötti közvetlen út megteremtése volt.
Magellán a Fülöp-szigeteken életét vesztette a benszülöttekkel folytatott küzdelemben, de egyik hajója visszatért Spanyolországba.
A felfedezések után kialakult a négy kontinensre kiterjedő világkereskedelem.
A kereskedelmi úthálózat átrendeződött.
Nemesfém-bőség lett Európában, ezért visszaesett a nemesfémekből vert pénz értéke, így az árukért több pénzt kellett fizetni.
Hosszú távon csak azok a területek maradhattak a gazdaság meghatározó tényezői a világnak, ahol előrehaladt a polgárosodás, fejlődtek a manufaktúrák, a technika, erősödtek a tőkés vállalkozások, és megindult a városiasodás.
Ilyen terület volt: Észak-Itália, Németalföld, és Franciaország.
